A tatabányai szénmedence utolsó termelőüzeménél, a XV-ös aknánál került kialakításra a Szabadtéri Bányászati Múzeum, más nevén Bányaskanzen.
A kőbányászok embert próbáló munkás hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést a szabadtéri gépbemutatók, korhűen berendezett bányászlakások, és berendezett irodák segítségével.
A Bányaskanzen
Az első látvány, ami a látogatók szeme elé tárul, az a múzeum bejáratával szemben álló monumentális acélszerkezetű aknatorony, ami oly jellemző volt a tatabányai bányaüzemekre.
A függőleges akna a 286 méteres mélységével a bánya szellőzőjeként funkcionált, a mellette lévő FAK-160 típusú bányaszellőztető segítségével.
Az aknatorony mögött az a gépház tekinthető meg, amiben a bányában közlekedő kasokat mozgató szállítógép kapott helyet.
A kisebb javítások elvégzésére alkalmas kovácsműhely ma is eredeti felszerelésével csodálható meg.
A tatabányai skanzenben további látványosságok is várják a látogatókat, mint például a hétköznapi élethez elengedhetetlen funkciót ellátó épületek és üzletek:
- víztorony
- telefonközpont
- fürdő-öltöző épület
- fodrászat
- szabóság
- hősi halottaknak állított emlékmű
Ásvány- és kőzetkiállítás
Az egykori irodaépületben most azoknak az ásványoknak, kőzeteknek és fosszíliáknak a kiállítása nézhető meg, melyeket a tatabányai bányák feltárása, és a szénkitermelés során találtak.
A kiállítás legértékesebb darabja a Csordakútról származó mellit, mely az egész világon ritkán fordul elő ilyen szépen kifejlett formában.
Bányásznapok alkalmával korabeli öltözéket öltő szakemberek tartanak
előadást a bányászat történtéről- és technikáiról az érdeklődőknek.
